SZOMJOLTÓ

írta: Szebelédi Zsolt ; zenét szerezte: Móczár László



Te vagy tán az egyetlen.


Sosem bántottál.


Magam láttam a szemedben


és nem volt semmi baj.




De mára eltűntél,


a kérdésekkel elmentél.


A közöny lehúz még,


hát halld meg szavam


Legyünk úgy, mint rég.




Hazugságok nélkül.


Kétségek nélkül.




Édes Szomjoltó,


vágyaimat jól tudó,


merre jársz, mert kellenél.


A sötétség köztünk él.


Édes Szomjoltó,


vágyaimat jól tudó,


örökségünk körbe zár


és addig csak a semmi vár,


amíg az önzőség diktál.




Üldözzük a végzetet.


Nem is számít más.


Nem látjuk a lényeget,


pedig a válasz bennünk van.




Az ember tapasztal,


a valóság nem vigasztal.


A szívünk elzárták,


hogy ne halljuk meg


a másik mit kiált.



De évek óta érzem,


ha velem vagy, nem kell félnem.




Édes Szomjoltó,


vágyaimat jól tudó,


merre jársz, mert kellenél.


A sötétség köztünk él.


Édes Szomjoltó,


vágyaimat jól tudó,


örökségünk körbe zár


és addig csak a semmi vár,


amíg az önzőség diktál.




A kevélység, a hiúság,


a bennünk élő mohóság


megkísért, magával ránt.


Lassan mindent felzabál.