EGY LÁTHATATLAN FAL

írta: Szebelédi Zsolt ; zenét szerezte: Móczár László



Nézd, hirtelen csendben felnőttünk.


Hogy értsd: az idővel szemben vesztettünk.


Fontosabb volt minden más,


az élvezet és a csillogás.


Túl nagy szavakat soroltunk fel 


és nem törődtünk semmivel.




Ma már mindent másképp látok,


általad össze állt a kép.


Sokat mondó, örök emlék.




Minden éjjel újra élem


a régi játék izgalmát.


Tetteinkben nem volt szégyen


és hittük még a csodát!


De titkos-vakon a végtelenben


nem láthattuk a változást:


Egy láthatatlan fal közénk állt.




Bánt, hogy neked a szó már mást jelent.


Fáj, hogy a közös múltunk csődbe ment.


Egy kimondatlan szövetség,


a sötétségben fényesség volt,


a hazugságban igazság,


a valótlanban valóság!




Sajnos mindig rá kell jönnöm,


a széllel szemben járok.


Tiszta szívem csak egy átok.




Minden éjjel újra élem


a régi játék izgalmát.


Tetteinkben nem volt szégyen


és hittük még a csodát!


De titkos-vakon a végtelenben


nem láthattuk a változást:


Egy láthatatlan fal közénk állt.




Minden éjjel újra élem


a régi játék izgalmát.


Tetteinkben nem volt szégyen


és hittük még a csodát!


De titkos-vakon a végtelenben


nem láthattuk a változást:


Egy láthatatlan fal közénk állt.


Egy láthatatlan fal közénk állt.


Ez az álom is lassan köddé vált…